|
 |
|
 |
Ki kicsoda adatlap |
 |
 |
 |
 |
 |
| Név: | Karlóczai János |
| Állampolgárság: | magyar |
| Születési dátum : | 1920.09.04. |
| Leírás: | Egyetemi évei alatt csatlakozott - egy hirdetmény alapján - a Budapesti Egyetemi Turista Egyesülethez (BETE). Nagy kirándulásokon vett részt, és a Buda környéki mászóiskolákban megtanult sziklát mászni.
1943-ban jutott el először a Magas-Tátrába.
Olyan lelkesedéssel vett részt a BETE munkájában, hogy Dezsényi János elnök mellett őt választották alelnöknek. Amikor az elnök 1945-ben hadifogságba került,onnét kezdve ő látta el a vezetői feladatokat.
1949-ben a BETE működését előrelátó jogász tagok javaslatára a várható megszüntetés előtt önként felfüggesztették.
Az ötvenes évek végén Láng Sándor egyetemi tanár segítségével 1957-ben megalakult a Magyar Földrajzi Társaság keretein belül a Hegymászó Szakosztály. Elnöke Karlócai János, titkára Dezsényi János lett.
Előfizetett az Alpinismus c. német folyóiratra, és rendszeresen beszerzett hegymászó könyveket. Tájékozott volt kora mászási eredményeiben. Mihelyst a nyugati kapcsolatok erősödhettek, személyes kapcsolatot épített ki néhány jelentős hegymászó egyéniséggel, s meghívta őket magyarországi előadásokra.
Dr. Komarnicki Gyulával, a Tátra nagy öregjével szoros kapcsolatot ápolt. Az ő felkérése nyilvános előadásra - korábbi kitelepítése és német felesége miatt - nem volt magától értetődő, mégis ő tartotta az 1957-es szakosztályi alakuló ülés megnyitó előadását "A Magas-Tátra hegyvilága" címmel.
Saját magashegyi túrái 1956 nyarán kezdődtek feleségével a Magas-Tátrában (Gerlachfalvi-csúcs).
Magashegyi túrát tett 1960-ban a bulgáriai Pirinben és Rilában, majd a Kaukázusban, ahová visszavágyott. Amikor a szakmai meghívásaihoz sikerült támogató szervezetet találnia, és elutazhatott nyugatra, csaknem mindig hátizsákkal és öltönnyel utazott: megtoldotta egy héttel a kongresszust, felesége utánament, és az Alpok vagy Anglia hegyei közt túráztak. Az Ötztal, Zillertal után együtt mászták meg a Grosswenedigert, a Mönchöt. 1971-ben, Déchy Mór mászásának százéves évfordulóján emléktúrát tett a Monte Rosa csúcsára.
Behatóan foglalkozott a hegyi tragédiákkal. A Matterhorn meghódításának végzetes befejezése, Hermann Buhl eltűnése, Zsigmondy Emil és Lionel Terray lezuhanása mind egy-egy előadást értek a számára.
1976-ban régi álmaként sikerült szervezett csoporttal újra a Kaukázusba kijutnia, ahol - minden óvatossága és alapossága ellenére - az első túranapon a Nagy-Kogutaj kemény hólejtőjén jégcsákánnyal a kezében, hágóvassal a lábán kicsúszott, és halálos balesetet szenvedett.
Karlócai János az elnyomás éveiben színvonalasan, saját példájával is képviselve életben tartotta a BETE szellemiségét, és azt a következö generációnak továbbadta. Eszerint a hegyekben nem legyözendö célt, hanem embert és bajtársat próbáló feladatot látott. A verseny- és üzleti szempontok nélküli hegymászás hívei harminc évvel a halála után is az ő nyomdokait követik.
Forrás: Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/mhk.htm |
|
|
|
Balesetek |
|
| Megnevezés |
Dátum |
| Kicsúszás a Nagy Kogutaj jéglejtőjén - meghal |
1976.01.01. |
| 1976-ban régi álmaként sikerült szervezett csoporttal újra a Kaukázusba kijutnia, ahol - minden óvatossága és alapossága ellenére -- az első túranapon a Nagy-Kogutaj kemény hólejtőjén jégcsákánnyal a kezében, hágóvassal a lábán kicsúszott, és halálos balesetet szenvedett. (forrás: http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/k/karlocza.htm) |
|
|
|
 |
|
