|
 |
|
 |
Ki kicsoda adatlap |
 |
 |
 |
 |
 |
| Név: | Tátrai Rupert |
| Állampolgárság: | magyar |
| Születési dátum : | 1929.12.18. |
| Leírás: | 1945-ben lett a Magyar Optikai Művek turistaszakosztály tagja. A szakosztálynak sziklamászó csoportja is volt, ők voltak a "MOM SASOK". Miután elsősorban velük járt túrázni, hamarosan közéjük tartozott
A MOM Sasok 1944-ben Erdély egy részének visszacsatolása után engedélyt kértek és kaptak a Békás szorosban lévő Oltár-kő megmászására. A mászáson kívül céljuk volt a magyar zászló kitűzése a sziklatoronyra.
A háború utáni kezdeti években csak az országot járhatták. Az országot hegymászó céllal nem lehetett elhagyni, mivel nem tartozott a versenysportok közé.
Külföldre első alkalommal 1950-ben utazott, amikor is az IBUSZ szervezett sítúrát Zakopane-ba. Kovács Zoltánnal próbálkoztak a Giewont É-i oldalának megmászásával. Téli felszerelésük megvolt, de a nagyon sok hó és a jegesedés meghiúsította kísérletüket és vissza kellett ereszkedniük.
Ezen az úton ismerkedett meg a "FENYŐK" csapatával, akikkel később sok közös túrán vett részt a hegyekben, barlangokban, sőt evezésen is.
Legközelebb 1953-ban jutottak ki a Magas Tátrába, ekkor is az IBUSZ szervezésében. Máskép akkoriban nem lehetett utazni. Ekkor a Fenyőkkel utazott közösen. Ezen az úton ismerkedett meg Arno Puskással, Mutter Karcsin keresztül, akinek rokonai voltak a Felvidéken. Vele mászták meg a Fehértavi-csúcsot remek hóviszonyok között. Volt még egy kísérletük a Tetmajer-horhoson át a Gerlachfalvi-csúcsra, de a sok friss hó útjukat állta.
1956 után egyre jobbá váltak az utazási lehetőségek, főleg Szlovákia felé. Kezdetben kollektív útlevéllel, majd egyéni betétlappal, később piros útlevéllel, majd végül már egész Európára, sőt még később, az egész világra érvényes útlevéllel. 1950 és 1983 között sziklamászó és síelési céllal tizenhatszor kereste fel a Magas Tátrát az év minden szakában. Kötéltársai voltak: Bucsek Henrik, Pathy Nagy Pál, Kristóf Péter Pál. Partnere volt még Mannhalt Gábor és Perge Ferenc.
Emlékezetes mászásai többek között: a Villa-gerinc, Márta-csúcs, Koncsiszta nyugati fala, a Martin-út, Sas-út, Vaskapu-hó-csúcs, Ökörhát-gerinc, Simon-torony, Wéber-csúcs, Tátra-csúcs koronája, Sárkánytavi-gerinc és fal és még sok-sok kisebb nagyobb torony és fal. Mindeközben megjárta még társaival az Alacsony-Tátrát és a Liptói-havasokat is, télen és nyáron.
Irányító munkát is vállalt. Vezetőségi tagja lett a Budapesti Természetbarát Szövetségnek (BTSz), majd e szövetség titkára lett. Ebben a minőségben munkatársaival sok sziklamászó tanfolyamot, valamint többnapos találkozókat szervezett, sátrazással valamelyik hegycsoportban. Igyekeztek az ország területén feltárni a hegymászás gyakorlására alkalmas sziklaalakzatokat, hogy minél több és nagyobb választék álljon rendelkezésre, a sziklamászást kedvelők részére. Ezekben az években még mindig kevés volt a rendelkezésre álló felszerelés, ezért a Magyar Természetbarát Szövetség (MTSz) közreműködésével megszervezték a behozatal lehetőségét. Elsősorban kötelet, hágóvasat és jégcsákányokat.
1951-ben a Tanácsi Törvények életbelépésével minden társadalmi egyesület működését megtiltották. Ezért 1956-ban szerepet vállalt a Forradalmi Magyar Turista Szövetség szervezésében és működése beindításában. Ennek következtében a forradalom leverése után fegyelmi úton, minden sporttevékenységtől eltiltották. Később ezt a büntetést törölték és lehetőséget kapott az Országos Természetbarát Szövetség Szervezési és Hegymászó Bizottságában, hogy ismét szervező munkát végezzen.
Volt még egy szervezet, amellyel sokat működött együtt: a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztálya, Dr. Karlócai János, majd halála után, Dr Dezsényi János vezetésével. Munkájukat a hivatalos sportszervek értetlensége és gáncsoskodása ellenére végezték. Az ő közreműködésüknek köszönhetően ismerkedhettek meg olyan hegymászó hírességekkel, mint Ardito Desio, Kurt Diemberger, Hebert Tichy, Jan Kukuczka és még sok mással, akiket élménybeszámoló előadásokra hívtak meg. Az ő szervezésükben túrázott a Rila és a Pirin hegységben, Bulgáriában.
1962-ben a Gross Glockner megmászása, Kals irányából.
1962-1999 között tizenöt alkalommal mászott, túrázott és síelt a Nyugati Alpokban.
Emlékezetes útjai:
Ausztriában: a Gross Glockeren kívül, a Dachstein csoportban, Ybbstaler Alpokban, Rottenmannert Tauerban, Karnisch Alpokban, Hoch Schwabon, Zillertal-ban, Ötztal-ban.
Svájcban: Piz Palu (keresztezés), Piz Bernina (Bianco Grat-on keresztül), Matterhorn mászása.
Olaszországban: Marmoládá-n, Rosengarten-coportban, Zinne-csoportban.
Franciaországban: a Mont Blanc-on.
Közben többször is járt Bulgáriában a Rila és Pirin hegységben. 1961-ben téli gerincvándorláson, a bolgár válogatottal a Rila hegységben, a Vratnában.
Jugoszláviában a Juliai-Alpokban, ahol keresztezték a hegységet, és közben megmászták a Jalovec-et, Prizornic-ot, Razort, Triglavot.
1967-ben elérkezett élete talán legnagyobb vállalkozása. Résztvevője lett az első Magyar Pamír expedíciónak. Hatan keltek útra és Honfi Tivadaral ketten jutottak fel a 7134 méter magas Lenin csúcsra és így elsőkként a magyarok közül 7000 méter fölé.
Ezután még két alkalommal (1969, 1987) volt lehetősége kanadai és észak-amerikai nemzeti parkokban (Sziklás-hegység) túrázni, igazi magashegyek között.
2009. december 28-án váratlanul elhunyt.
Forrás: Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség
www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/mhk.htm |
|
|
|
 |
|
